Átértünk Lombokra! Minden nagyon olajozottan ment. Felpattantunk a teherkompra, volt egy kb. négy és fél órás gyönyörű utunk a Lombok szoroson keresztül. Eközben áthaladtunk az un. Wallace vonal felett, ami egy geológiai határvonal az ázsiai és az ausztrál kontinens között, illetve a szoros két egymástól nagyban különböző állat és növényvilág határát is jelenti. És tényleg, Lombok fele közeledve láthatóan felváltják az eddig megszokott dús vegetációt a kopár hegyek és a kietlen, hosszú hófehér homokos partok. Első látásra szembetűnik, az isten szobrok és szentélyek hiánya, helyettük mecsetek kupolái látszanak itt-ott. Itt Lombokon erős iszlám többség van, de szerencsére nem abból a keményvonalas fajtából, nem veszik véresen komolyan és állítólag nem is a hagyományos vallási szokásokat tartják, hisznek a szellemekben és valamiféle kevert hiedelemviláguk van.
Megérkezés után a velünk utazó fehér turisták mind felszálltak egy előre leszervezett turista buszra, de mi nem akartunk ilyen borsos összegekért utazni, úgyhogy egyedüli fehérekként megindultunk a helyiek között, hogy valami olcsó fuvar után nézzünk. Két perc múlva már egy autóban ültünk az úticélunk felé, és rá két órára meg is érkeztünk. Az itteni szállásunkkal megint csak nagy szerencsénk volt, nagyon nyugodt, elég tiszta és tágas. Leginkább egy kempingre hasonlít, elég nagy fás területen vannak elszórva a bungalók, el lehet vonulni a többi lakótól és nagyon kellemes.
Lombok nem csak növényvilágában kietlenebb mint Bali, hanem az utcák is kevésbé zsúfoltak. Nincsenek úgy egymás hegyén hátán a kis kunyhók és valahogy tisztábbnak is tűnik, bizonyára ennek is valamiféle vallási oka lehet, hogy úgy fest, itt jobban tisztán tartják a környezetüket, de lehet, hogy csak a nagyobb terek miatt látszik rendezettebbnek a környék. Azért itt is rettentően szemetesek, amit nem fogunk tudni soha megszokni. Turista is jelentősen kevesebb van mint Balin, nem ordibálnak mindenhol részeg ausztrálok és itt egész partszakaszokat lehet úgy végigsétálni úgy, hogy nem futunk össze senkivel és sok "lakatlan sziget" kinézetű öböl és terület van, amikért oda vagyunk. A víz sokkal nyugodtabb is tisztább, nincs olyan erős hullámverés, hogy ne lehessen két méternél beljebb menni és különösen romantikussá teszik a látképet a part menti sziklák. Akaratlanul is afrikára emlékeztet minket állandóan a nagy kopárság, a nádtetős bungalók, a vakító napfény és a kósza marhák, pedig valószínűleg ez a hely sokkal szebb. Mert ez a hely egész egyszerűen gyönyörű, százszor szebb mint Balin bármi és annyira beleszerettünk, hogy innen biztosan sokáig nem akarunk majd tovább menni sehova.
