HTML

Kezdünk lepukkanni...

2013.09.14. 15:20 Katalinnyó

phot1309_1379164574.JPG_1944x2592

Még alig vagyunk itt több mint egy hete, de már kezdenek megmutatkozni rajtunk a civilizáció hiányának jelei. Már nem csak környezet emlékeztet egy vietnámi háborús filmre, hanem mi magunk is.

Már írtuk, hogy az egyik fényképezőgépünk tönkrement, belement a homok, azóta a másik is megadta magát, bár azt most ideiglenesen sikerült helyreállítani. Elhagytunk egy papucsot, elromlott a laptop töltője és egy pár napja egy miniatűr hangyaszerűség talált otthonra népes családjával együtt a billentyűzet gombjai közt. Tele vagyunk kisebb nagyobb karcolásokkal, a bőrfelületünk nagyjából 80%-át már lecseréltük mint egy kígyó vedléskor, nekem még a  fülem is lehámlott, amire nem is tudtam, hogy képes, és Bogyeszka még mindig több centis darabokat hagy el a fejbőréből itt-ott...Nagyon gusztustalan.

Van itt Balin egy jellegzetes mindent átható íz és szag, ami valami különös keveréke a dögszagnak, valami édeskés fűszernek, szemétnek, rossz leheletnek, és tehén trágyának, legalábbis a mi ízlésünknek így tűnik. De ők imádják és piros pépes formában bele is keverik minden ételbe (és szerintem italba is) amibe csak lehet. Ez párosulva a bőrükből áradó nem feltétlenül frissen mosdott illattal a jellegzetes indonéz szegény ember szaga. Na most már nekünk is ilyen szagú minden ruhánk.És ha ez még nem lenne elég, itt van a mindenhol jelen levő, tapadós, lemoshatatlan, bárhová bejutó homok, ami csikorog a fogunk alatt, tornyosul a fülünkben, belekeveredik a tisztálkodási szereinkbe és sehogysem tudunk szabadulni tőle.

Egyszóval a körülményeink eléggé nomádnak nevezhetőek.

De eszünk ágában sincs panaszkodni. Valami megmagyarazáhatatlan oknál fogva mindezt rendkívül szórakoztatónak tartjuk és nagyon élvezzük. A kedvünket nem szegi semmi, a lelkesedés csillapíthatatlan és állunk elébe a további megpróbáltatásoknak!

Holnap átmegyünk Lombokra egy nagy komppal, kb. 4-5 óra lesz az út, a kikötőből pedig még le kell jutnuk valahogy a sziget déli részére, a lomboki Kuta-ra, ami egy gyönyörű fehér homokos partszakasz. Nem tudjuk, hogy ott is minden szálláson lesz-e wifi és ha lesz is egyáltalán, van-e olyan jó, hogy tudjunk gyakran jelentkezni, de igyekszünk majd minél hamarabb hírt adni magunkról!

Addig is, Selamat tinggal!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://katiesbobo.blog.hu/api/trackback/id/tr605513290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása