Az elmúlt napokban megint felpörögtek az események, de annál viszont jelentéktelenebbül teltek a mindennapok, hogy egy külön beszámolót érdemeltek volna, úgyhogy igyekszem most a lényeget megragadva a dolgok közepébe vágni és csak arra szorítkozni ami érdekes.
Először is elköltöztünk végleg Lombokról. Utolsó napjainkat búcsúzkodással töltöttük, búcsúztunk a környéktől, a kedvenc helyeinktől és az emberektől. Átmentünk Dinohoz is természetesen, aki mikor máskor, mint az utolsó éjszakánkon elmesélt néhány történetet ami egészen más fényben világítja meg a dolgokat és jó lett volan tudni róla hamarabb. Ilyen például, hogy kedves szomszédunk Papa, aki egy öreg hosszú ősz hajú ausztrál ember, akiről sosem tudtuk elképzelni, hogy mit keres ott egymaga, láthatóan életvitel szerűen egy félig felépült házban, aminek ablakai és ajtaja nincsenek, de ezen kívül tökéletes lakhatásra berendezett, nem más mint egy nyugdíjazott hírhedt bankrabló, aki fiatal korában drága autókra volt szakosodva majd a büntesétét félig meddig letöltve, de félig szökésben évek óta él már Indonéziában. Papa egyébként rendkívül jó fej és barátságos, bár eleinte pedofilnek, később homoszexuálisnak, majd művésznek hittük, most a falu kedvence, mindenki ismeri és "nagypapájaként" tiszteli. A tények ismeretében jobb lett volna vele többet beszélgetni, de sajnos lecsúsztunk róla. Ahogyan az aranykereső faluról is, amin bár számtalanszor keresztül hajtottunk sosem értettük mivel foglalkoznak. Jellemzően egy falut egy nagy család alkot, és falunként másra szakosodnak. Ebben a faluban semmi mást nem látni mint betonkeverőkre hasonlító hangos gépeket, amik állandóan működésben vannak.Eleinte azt képzeltük ilyen szorgosan építkeznek, majd Pascal elmesélte, hogy homokot készítenek, amit fenntartásokkal ugyan de elhittünk és még sajnáltuk is szegény asszonyokat, akik kis kalapácsokkal és nagy erőfeszítésekkel egy tálkányi követ törögetnek, látszólag teljesen indokolatlanul egy olyan szigeten aminek minden partja homokos tengerpart. Valójában napi 4-6 grammnyi aranyat találnak így naponta, ami azért nem is olyan rossz, de összehasonlítva Sumbawa aranybányávájal, ahol napi 20.000.000 dollárnyi a kitermelés, elég elenyésző mennyiség.
Lombokot nagyjából ezzel ki is merítettük én nagyon örültem, hogy végre továbbállunk, mert kezdett volna unalmassá válni már a hely és hiába fárasztó nap mint nap újra összepakolni, költözni, minden este más helyen aludni, végül is emiatt vagyunk itt és már borzasztóan vágytunk az utazásra. Úgyhogy visszaindultunk Balira, ahol már Pascal várt ránk Ubudon, Bali kultúrális fővárosában.
Balira költözésünknek több oka is volt, egyrészt bármilyen szomorú is, de lassan közeledünk az utunk végéhez és innen repülünk haza, másrészt szerettünk volna adni még egy esélyt a helynek, főleg, hogy mióta módunkban áll motorral közlekedni megszűntek számunkra a távolságok és már nem vagyunk bezárva az adott lakhelyünkre. Harmadrészt, alaposan megcsappant már költségvetésünk, úgyhogy választásunk sem volt sok,újabb szigetre már nem lett volt pénzünk ellátogatni.
Az utazás szokás szerint rémesen telt, tele kellemetlenségekkel, teli buszokkal, kosszal, szervezetlenséggel, de már végtelen türelemmel és rutinnal vesszük az ilyen megpróbáltatásokat. Mikor végre valahára megérkeztünk Ubudra és kimerülten neki indultunk, hogy megkeressük a szállásunkat, az első ember aki dudálva ordítozva elénk kanyarodott a motorjával nem más volt mint a bolond Pascal, aki rövidesen el is navigált minket a mostani otthonukba. A szállás egyébként hibátlan, és egy kezdeti ijesztő csótánnyal folytatott küzdelmet leszámítva tiszta is. Ubudról sejtetük, hogy nagyon szép lesz, ez be is igazolódott. Az emberek mind tradícionálisan öltözöttek, elképesztő mennyiségű fa és és inda szövi be a várost és hát tagadhatatlanul visszaértünk az istenek szigetére, az ezernyi szobor és templom közé, a füstölő illatba, és a szünet nélkül mosolygó hinduk közé. Ezidáig nem sok jót láttunk Baliból, a város, ahol utunk elején jártunk a szöges ellentéte az itteni hangulatnak, itt nincsenek részeg szörfösök, helyette vannak vonuló krisnások, itt nincsenek tolakodó árusok, helyette vannak elképesztő művész piacok hihetetlen mennyiségű szebbnél szebb portékával és ugyan itt nincs tengerpart, mert bent vagyunk a sziget közepén, de van friss levegő, hegyek, patakok, vízesések és van valami olyan bája az egész vidéknek, amitől kezdjük felfogni, mitől olyan népszerű ez a sziget. Egy pár napig biztosan maradunk.
Az első esténken tehát rögtön összefutottunk Pascallal, akiről kiderült, hogy az utcánk túlsó végén lakik és bármikor szívesen áll a rendelkezésünkre. Megvacsoráztunk együtt, elmentünk egy élőzenés bárba, később pedig egy rémes felkapott elegáns "lounge hangulatú" klubba, ahova önszántunkból sosem tettük volna be a lábunkat, de legalább két dologra volt; hogy rájöjjünk mennyire is utáljuk az ilyen helyeket és hogy Pascal mennyire nem normális, a szó legjobb értelmében véve. Rengeteget nevetünk rajta, mindamellet, hogy egy borzasztóan segítőkész, jó szívű és értelmes ember, egy olyan alak, aki nem ismer tréfát, ha biliárdról, vagy a gyíkfélék pontos megnevézéséről van szó és képes önnmagában elcsipegetni egy a táskájában rejtegettett három kilós fej salátát, pillanatok alatt vezérként áll az élére bármilyen társaságnak és gond nélkül elmeséli büszkén, hogy öt napja nem ivott sört, majd pár perccel később kiderül, hogy előző este milyen kalandokba keveredett, mikor hajnali ötkor motorozott hazafele részegen...
A második napot kettesben töltöttük, bár Pascal már átköltözött közvetlenül az út túloldalára (egy olyan házba aminek a teraszáról egyenesen a mi teraszunkra látni) de jobbnak láttuk, ha csendesen telik a nap. Azóta Pascal ma már átköltözött a mi szállásunkra, most éppen felettünk lakik és csak remélni tudjuk, hogy holnap nem a mi szobánkban a másik ágyon találunk rá... Mielőtt úgy tűnne, hogy terhünkre van, meg kell jegyeznem, hogy a legkevésbé sem és ma is egy nagyon vidám és élménydús napot töltöttünk együtt, aminek viszont még koránt sincs vége, úgyhogy az elmesélését is későbbre kell halasztanom és az igen csak izgalmasnak ígérkező holnapi nap beszámolójával együtt jelentkezünk hamarosan.
