Egy komodói sárkány. Ezek a szörnyetegek rendkívül lusták, nem nagyon vadásznak semmire, kivéve, ha az olyna közel megy, hogy különösebb erőfeszítés nélkül meg tudják harapni. Ha az állat túl nagy akkor nem hal meg rögtön, hanem a harapás következtében mérgező nyál kerül a testébe, ami egy pár nap alatt végez vele. A sárkány öt kilóméterről is kiszimatolja a vér vagy a dögszagot így aztán könnyen megtalálja a megsebzett tetemet. A szimata olyan jó, hogy ha a csak egy ujjal hozzáér valaki egy sziklához, már megismeri, hogy aqrra járt. Ha arra kerül a sor, szó nélkül felfalják egymást is, sőt az anya gyík, miután három hónapig vigyáz a tojásaira magukra hagyja őket, azután még hat hónappal később mikor a kis gyíkok kikelnek visszamegy a helyre ahol költött, hogy megegye a saját gyerekeit. Gyakorlatilag bármit képes kinyírni és megenni, és ami nem túl bíztató, hogy az embert is zsákmány állatnak tekinti.
2013.10.16. 02:13 Katalinnyó
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://katiesbobo.blog.hu/api/trackback/id/tr785573058
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.